Orbán Zoltán 20 évvel ezelőtt még a Fővárosi Állat és Növénykertben dolgozott, majd a Jászberényi állatkertnek volt a főállatgondozója és a zoopedagógiai munkacsoport vezetője, szoros munkakapcsolatokat ápolva a többi hazai állatkerttel, köztük természetesen a Nyíregyházi Állatparkkal, melynek Gajdos László volt az igazgatója, így jól ismerték egymás munkáját.
Orbán Zoltán az MME munkatársaként az országban egyedülállóan a természetvédelemnek egy olyan ágával foglalkozik – szóvivőként is –, ami a lakossági és települési természetvédelmet, a kapcsolatépítést, tájékoztatást, a konfliktusfajok kérdéskörét emeli a fókuszba – egyszerűen azért, mert az embereket ezek a kérdések foglalkoztatják a mindennapokban.
Talán ennek a munkának is köszönhető, hogy nagyjából három héttel ezelőtt érkezett egy megkeresés telefonon az alakuló minisztériumtól, hogy elvállalnék-e egy ilyen munkát az újonnan felálló élő környezetért felelős minisztériumban is. Nagyjából négy percig hittem azt, hogy gondolkodhatok a dolgon, azután tudatosult bennem, hogy a mostani helyzetben erre a felkérésre szakemberként és az ország polgáraként nem lehet nemet mondani. Nagyon sokan járhatunk ugyanebben a cipőben most. A barátaim is mondták, hogyha hívná őket az új kormányzat bármely szintje, hogy az ország, a megye vagy a város érdekében dolgozzanak, akkor mennének, mert menni kell
