Magyarországon az utcaátnevezés valóságos nemzeti sport: Budapest közel kilencezer közterületének mintegy harmada cserélt már nevet a történelem során. Éppen tizenöt éve, 2011-ben lett a Moszkva térből Széll Kálmán tér, ám a népnyelv azóta is – mint mindig – nehezen engedi el a megszokott elnevezéseket. Hogyan váltak az utcanévtáblák a hatalmi szimbolika legolcsóbb eszközeivé a 19. századi magyarosítástól kezdve a 20. századi diktatúrákig.
15 éve nincs már Moszkva tér, legfeljebb a fejekben és az óra alatti randik emlékében, a 2011-es, eleddig utolsó nagy átnevezési mániában Széll Kálmánra visszakeresztelt tér korábbi neve mégis ott van még a nyelvemen. Különös törvényszerűségek irányítják, melyik köztér-átnevezés megy át, és mi az, aminél a népnyelv ragaszkodik ahhoz, ami hivatalosan már rég nem létezik. Az ugyanekkor Széchenyire átnevezett egykori Roosevelt tér talán jobban szervesült, a Köztársaság-mentesített II. János Pál pápa tér viszont még mindig nem jön természetesen; hosszú is, sorszámmal is kezdődik, csupa olyan kellemetlenség, amit nem szoktak ajánlani az illetékes bizottságok – a józsefvárosiak sokan inkább Belmondónak (Jean-Paul, ugye, JP) hívják ma is a pápa teret.
A Magyar Dolgozók Pártja (MDP) budapesti bizottságának székháza a II. János Pál pápa (Köztársaság) tér 26. alatt, az 1956-os forradalomkor. Balra a 27. számú épület a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) VIII. kerületi pártbizottságának székháza. #39909
