Ole Gunnar Solskjær gólja a döntőben 1999. május 26-án – Fotó: Michael Steele / EMPICS / Getty ImagesMájus 30-án a sorozat történetében először rendezheti meg Budapest a Bajnokok Ligája döntőjét, a Puskás Arénában ünnepelhet Európa legjobb futballcsapata. A fináléig mindennap visszatekintünk a döntők egy-egy nagy pillanatára, egyéniségére, érdekességére.„Számomra kiváltság, hogy ott lehettem, és részese lettem a Bajnokok Ligája-történelemnek” – mondta a legendás olasz játékvezető, Pierluigi Collina, amikor a Daily Mail hat éve, a meccs 20. évfordulóján az 1999-es BL-döntőről kérdezte őt. A brit lap érdeklődése nem volt véletlen: ebben az évben a Manchester United játszott a döntőben a Bayern Münchennel, és úgy nyert 2-1-re, hogy a bajorok a 90. percben még 1-0-ra vezettek. A hosszabbítást, ahol a United két cseréje fordított, Collina korábban a futball valaha volt legizgalmasabb három percének nevezte, és azt írta, sosem fogja elfelejteni.De hogyan jutott el ez a két csapat odáig, hogy a barcelonai Camp Nouban játsszon döntőt több mint 90 ezer ember előtt? A Manchester United az előző idényben egy ponttal maradt le a bajnoki címről az Arsenal mögött, míg a Bayern München a frissen feljutott Kaiserslauternnel szemben bukta el a Bundesliga bajnoki címét. A második hely azonban – a sorozat történetében másodszor – mindkettejüknek BL-indulást ért. A két csapat már a csoportkörben összekerült, Münchenben 2-2-t, Manchesterben 1-1-et játszottak egymással. A csoportot a Bayern nyerte, a Unitednél viszont csak a Real Madrid volt jobb csoportmásodik, így ők is továbbmentek.Itt, a D-csoportban szerepelt a Barcelona is, ami már itt kizúgott, és szintén érdemes megemlíteni, hogy a bajorokat csak a dán Brøndby tudta megverni, pedig ők ezen a hármon kívül nem is szereztek pontot.A kieséses szakaszban a United előbb az Intert (3-1), aztán a Juventust (4-3) búcsúztatta, a másik ágon a Bayern alaposan megruházta a Kaiserslauternt (6-0), aztán a Realt kiütő Dinamo Kijevet verték (4-3) a döntőért. Ez utóbbi meccset május 26-én rendezték, és ekkor már világosan látszott, hogy mindkét csapat kiemelkedő idényt fut. Az angolok eddigre már bajnokok voltak, és az FA-kupát is megnyerték, a Bayern pedig szintén triplázásra készülhetett, hiszen a német bajnokságnak ugyan nem volt még vége, de már behozhatatlan volt az előnyük, és a német kupában is eljutottak a döntőig. A tét tehát elég nagy volt mindkét oldalon.Amikor elkezdődött a döntő, hamar egyértelmű lett, hogy a Bayern fogott ki jobb napot. A németek már a 6. percben vezetést szereztek egy szabadrúgásból, Mario Basler úgy tekerte el a labdát a United sorfala mellett, hogy Peter Schmeichel mozdulni sem tudott rá. Az angolok aztán feljebb kapcsoltak, de helyzeteket nem igazán tudtak kialakítani, így a Bayern még akkor is nyeregben maradt, amikor nem volt náluk a labda. A második félidőben Schmeichelnek többször kellett védeni, és a kapufa is megmentette őt, kétszer is. Nem kerültek ugyan még nagyobb hátrányba, de abszolút nem tűnt úgy, hogy a United meg tudja fordítani a meccset.A Bayern München-Manchester United BL-döntő a barcelonai Camp Nouban 1999. május 26-án – Fotó: Mark 'Thommo' Thompson / Allsport / Hulton Archive / Getty ImagesFerguson a szokásos csodacseréivel, Teddy Sheringhammel és Ole Gunnar Solskjærral próbálta felrázni a csapatát a hajrában, az utolsó percekben mindkettejüknek voltak is nagy helyzeteik, de gólt nem tudtak lőni. A remekül játszó Bayernnél érezték, hogy már-már zsebben van a meccs, Matthäust a 80., a gólszerző Baslert a 87. percben le is cserélték. A végén Collina három percet hosszabbított, a United pedig pont eközben szöglethez jutott. A labdát Beckham rúgta középre, majd egy elhibázott felszabadítás után Giggs lőtte kapura. Ez a lövés nem volt túl jó, de Sheringham bele tudott kapni, és így egyenlített a United.Ez önmagában is sokkolta a németeket, de csak ezután jött az igazi hidegzuhany. A United a 93. percben újabb szögletet harcolt ki, amit megint Beckham tett középre, és ezúttal Sheringham fejelte a kapu felé, pont az ott álló Solskjær felé, aki védhetetlen kapáslövéssel verte be Kahn és a gólvonalon álló védő fölött is a második gólt. Ekkor még hátra volt 43 másodperc a meccsből, de a pár perce még az ünneplésre készülő Bayern-játékosok annyira összetörtek, hogy többen csak feküdtek a földön. Collina Az én pályám című könyvében, azt írta, Effenberget és a könnyező Kuffourt is ő kaparta fel, hogy el lehessen végezni a lefújás előtti utolsó kezdőrúgást.Collina felsegíti Kuffourt Solskjær gólja után – Fotó: Alexander Hassenstein / Bongarts / Getty ImagesCollina a meccs huszadik évfordulóján azt mondta, nem gyakran van olyan, hogy a bíró vigasztalja a játékosokat, ő is inkább önkéntelenül tette meg ezt, természetes gesztus volt tőle. Azt is mondta, hogy ha ma játszanák a meccset, talán többet hosszabbítana, hiszen akkoriban gyakorlatilag csak a cserék idejét számították bele ebbe, ma már pontosabban szoktak számolni a játékvezetők. A meccs után a United játékosai és szurkolói természetesen teljes eksztázisban voltak, míg a németek teljesen összeomlottak, Kuffour a földet püfölte mérgében. Arról, hogy mennyire közel voltak a győzelemhez, sokat elmond, hogy egyes beszámolók szerint már a serlegre is rákerültek a Bayern szalagjai, mielőtt Sheringham egyenlített volna.„Nagyon ritka, hogy egy csapat ennyire érdemtelenül veszítsen el egy BL-döntőt. 89 percig domináltuk a meccset” – nyilatkozta Lothar Matthäus a meccs után. Neki különösen fájó lehetett a vereség, mert az 1987-es BEK-döntőt hasonló körülmények között vesztette el a Bayernnel, akkor a Porto a 77. és a 80. percben lőtt gólokkal fordított, és nyert 2-1-re. Sir Alex Ferguson, a Manchester United legendás edzője ennél kevésbé volt prózai, ahogy azt az UEFA honlapja is felidézte, csak annyit mondott: „football, bloody hell”, vagyis „futball, a rohadt életbe”. A meccs múltidézéssel is kevert összefoglalóját itt lehet visszanézni.A sorozat korábbi részeit itt tudja megnézni.